2017. november 27., hétfő

Németországban

Lassan 3 hete jöttem ki Németországba minimális nyelvismerettel.
Egyenlőre még furcsán érzem magam mint egy gyerek aki legelsőnek megy óvodába.
Majdnem minden új és "félelmetes" számára. Én a legalapvetőbb dolgoknak is nagy feneket kerítek tehát ,hogy egyedül lemenjek a boltba vásárolni számomra az már egy nagy győzelem de azért kell egy kis idő mire ráveszem magam. Minél hamarabb meg akarom tanulni a nyelvet ,hogy ha valaki hozzám szól ne úgy viselkedjek mint egy szűz kisfiú akinek megfogja egy kislány a kezét.
Majdnem minden napra tevődik egy kis kihívás. Le kell menni a boltba, munkát kell keresni (ehhez kaptam segítséget) de a mai az más, vagy legalábbis én azt hiszem de majd kiderül. Új halak érkeznek majd az akváriumba így kénytelen leszek szó párbajt vívni a futárral. Az adrenalin bomba majd akkor fog jönni ha meghallom a csengőnek lágy muzsikáját és fel kell vennem,hogy még is ki lehet az.
Lényeg a lényeg nem azért írtam ezt le,hogy bebizonyítsam, hogy félek az emberektől (amíg nem szokom meg és nem beszélem a nyelvüket) hanem , hogy milyen is idekint lenni és bizonyos dolgokat egymagad intézni mert sokakban ott lesz a félsz de ezt idővel legyőzi az ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése